A gyerekek a szemünk fényei. Amikor valakinek gyereke születik teljesen megváltozik ő maga is és az élete is, ebben biztos vagyok, és ez így is van rendjén. De hát a gyereknevelés pont ezért egy nagyon nehéz feladat, tele buktatóval és zsákutcával, amit próbálunk mindig kikerülni, és mindent jól csinálni, még akkor is, ha ez számtalan helyzetben nagyon nehéz pillanatokat okoz számunkra. Az én kisfiam például most kezd serdülni, tizenhárom éves, és jól látom rajta a jeleket. Nem mindig tudja kezelni az indulatait, kezd már kis felnőtt gyerek részbe lépni, de még fél lábbal az abszolút gyerekkorban van. Nehéz ez a váltás neki és nekünk is. Számtalan döntési helyzettel, amiben nem mindig tudjuk, mi lenne a megfelelő megoldás.
Egy biztos, a gyerekeket nem szabad a széltől is óvni, néha hagyni kell őket hibázni, hagyni kell őket elbukni, hogy onnan felállva meg tudják tanulni, hogy az élet számtalan ilyen helyzettel van tűzdelve, amik sokszor elkerülhetők, ha körültekintők és elővigyázatosak vagyunk.
A legutóbbi ilyen lecke és tanulópénz is a kisfiamnál például a telefon. Nagy vita volt már az is, magunkban is és a férjemmel is, hogy mikor adjunk a gyerek kezébe telefont. Mert hát ugye ez lehet egy nagyon jó segédeszköz és lehet egy veszélyforrás is, egy tizenegy-tizenkét éves gyerek kezében. Ez nem kérdés. De mi úgy gondoltuk, hogy tizenkét évesen a gyerekünk elég okos és érett arra, hogy telefonja legyen, így egy éve vettünk neki egy ipohne készüléket. Egészen egy éven keresztül teljesen tökéletesen tudott rá vigyázni, azonban két hete elkezdődött a nemtörődöm hozzáállás, és mondtuk is neki, hogy vagy el fogja hagyni, vagy össze fogja törni, mert nagyon nem figyel rá oda, és kellemetlen lesz az összes zsebpénzét arra költeni, hogy megjavíttassa a telefont, mert bizony mi ne fogjuk finanszírozni. Így is lett, ott hagyta a korlát szélén, mert hát ő már nagyon menő fiú, leesett, és iphone kijelzőcsere lett a vége, amit tényleg ő fizetett. Láttam rajta, hogy megtanulta, hogy a dolgainkra vigyázni kell, és nem lehetünk felelőtlenek, tőlem peidig kapott kölcsön a hétvégi focimeccsére, hogy el tudjon menni, amit majd a következő zsebpénzeiből részenként levonok, mert meg kell tanulnia a pénzzel való bánást is, akkor is, ha megszakad érte a szívem.